Én,mint állatvédő és szerető ember nem igen vagyok számontartva.Vannak állatok oké és kész.Ennyi volt a véleményem erről a témáról soha nem is volt kedvenc állatom nem is rajongok semmilyen fajért.De ma mikor hazajöttünk feltűnt,hogy nincs sehol a Morzsi.Egy keverék kis kutya amolyan utcagyőztes tipus aki mindig jelzett sőt neki is ment ha ismeretlen (sokszor ismerősneki is)emberke jött be a kapun.Öreg volt és beteg mindenki sejtette a dolgot mi lesz vele.De mikor megtudtam,hogy elment nagyon fájt.Sírtunk és a gyerekek se értették miért nem tud már hazajönni többet:(Magamról sem hittem volna ,én egyszer is sírok egy állatért.Pedig sokat veszekedtem vele mert mindig utban volt szegény de tudom csak közel akart lenni hozzánk.Minden falat kajárt hálás volt magam előtt látom a szemeit mikor enni kapott.Sajnos már nem látjuk de az élet megy tovább.Talán lesz helyette akit megszeretnek a gyerekek is.De erről még korai beszélni.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.