Jipíííííí kb 10 éve csináltam egy dokinak kosárpalánkot a kertjébe amin a kislányai gyakoroltak.Aztán tavaly megkérdezte nem-e kell mert ha nem akkor kidobja.Ejha de kell ám ,anno 5 évig kosárlabdáztam nameg a gyerekeknek is jó lesz gondoltam.De fene tudja nem tudtam hova tenni aztán kellene betonalap neki vagyis nem álítottam fel hanem félig elsüllyedve feküdt a garázs mellett.IDÁIG mert 15-én unalmamban kitaláltam hátul a kert betonoszlopa mellett igen stabil helye lenne hiszen akkor még megcsinálták rendesen a betonlábakat ,tudtak lopni bele cementet meg betonvasakat is.Hamar odarögzítettem és már nyomattam is a 3 pontosokat.Kedves mama éppen a tyukokat hajtotta és megkérdezte megpróbálhatja-e.De meg ám még százszor is.Gyerekek, a kb negyed órás dobálás után a kilincset alig tudtam lenyomni bakker :)  De a lényeg,már saját kosárpályám van.Ma a rohangálás miatt nem tudtam rendesen enni és lenyomtam egy óriási pudinggal töltött csokis péksütit.Semmi vész amugy minden okés,sokan látják az eredményeimet és dicsérnek.Nekem ez kell,hogy elismerjenek és megdicsérjenek és az öröm ha jó dolgokat mondanak.Még ha itthon a kis nejem észre se veszi :( 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.